A kis légykapó utolsó menedéke: a Börzsöny

A kis légykapó (Ficedula parva) Magyarországon ritka, fokozottan védett madárfaj. Hazai állomány erősen csökkenő tendenciát mutat. Néhány éve közölt becslések szerint 60-150 pár fészkelhet, de a valós helyzet ennél sokkal rosszabb. A madárvédelmi irányelv 12. cikke szerinti, a 2013-2018-as időszakra vonatkozó országjelentés a hazai állományt 40-65 párra becsülte. Az utóbbi években sok olyan helyről is eltűnt, ahol régebben fészkelt. Jelenlegi ismereteink szerint 50 párnál is kevesebb kis légykapó fészkelhet az ország egész területén.
Az elmúlt évtizedben végzett megfigyelések szerint a Börzsöny hegység idős korú erdői jelenthetik a kis légykapó utolsó menedékét hazánkban. A MME Börzsönyi helyi csoportja - 2014-ben és 2015-ben - átfogó felmérést végzett a faj helyzetének megállapítására. Az adatok felhasználásával készült becslések szerint akkor 25 - 30 pár lehetett a Börzsönyben. Az utóbbi évek csökkenő tendenciáját figyelembe véve ma már a Börzsönyben élhet a hazai kis légykapó állomány 60-70%-a. Mivel a hímek egy része nem rendelkezik tojóval, ha a költőpárokat tekintjük, akkor ez az érték akár még 80%-ék is lehet.
A fészkelő párok száma évenként változhat. 2019-ben négy olyan stabil helyet ellenőriztem, ahol azelőtt rendszeresen voltak kis légykapók, viszont abban az évben egyikben sem volt költés. Kellemes meglepetésként ért, hogy 2020-ban éppen ezeket az élőhelyeket foglalták el a kis légykapók, sőt egyik helyen a költés is bebizonyosodott.

A kis légykapó élőhelye:
A kis légykapó legalább 50-60 éves, vagy ennél idősebb bükkös hegyoldalakon, szurdokvölgyekben, patakok és időszakos vízfolyások mentén telepszik meg. Fészkelő helynek szívesen választ olyan erdőrészeket, ahol az öreg bükkfák ritkán, foltszerűen nőnek és körbe gyertyánfák és cserjék alkotnak sűrű vegetációt. Mindegyik revírben megtalálható volt egy kis tisztás-szerű hely, ami természetes úton alakult ki, vagy  néhány fa kidőlésével jött létre. Az ilyen helyeken megszakadt a zárt lombozat és besütött a nap.
2020-ban a Börzsönyben nagyobb figyelmet fordítottunk a kis légykapók megfigyelésére. Viszonylag könnyen megközelíthető helyeken, összesen 12 revírt derítettünk fel. Öt revír közelében állandó vízfolyás volt, öt revírnél időszakos vízfolyás alakult ki úgy, hogy a nagyobb esőzések után  a hegyoldalakról lecsorgó víz összegyűlt a völgy alján és napokig csordogált. Két revír nem volt köthető víz közelségéhez, de ezek a hegység magasabb régiójában voltak.
Gyenes Jánossal május 20-tól jártuk a terepet és egészen a költési időszak végéig figyeltük a kis légykapókat. A 12 revírben három pár fészkét találtuk meg. Mindhárom fészek gyertyánon, 6-8 m magasan volt, két fészek letört ágcsonk felülről nyitott, korhadt üregébe épült, egy pedig a fa törzsén keletkezett hosszú, keskeny repedésben volt. Két fiatal - narancssárga mellfolt nélküli - hím hamar eltűnt a területről, másik kettő viszont hosszabb ideig látható volt a területen, de azok is eltűntek még a költési időszakban. Két öreg, és három fiatal hím az egész költési időszak alatt  énekelt, állandó territóriumot tartott, de fészkelésüket nem tudtuk megállapítani. Igaz, ezeken a helyeken nem töltöttünk túl sok időt, mert az ismert párok megfigyelésére koncentráltunk. A territóriumot tartó hím kis légykapók azonosításában nagy segítség volt, hogy  Deme Tamással, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével, 8 hím kis légykapót sikerült meggyűrűzni. Ezzel a módszerrel tudtuk ellenőrizni, hogy az egymáshoz nagyon közel lévő territóriumokat nem ugyanaz a hím tartja-e. A jelölés különösen a fészkelő párok megfigyelésénél volt nagyon hasznos, ugyanis a fiatal hímeket csak a lábukon lévő gyűrű alapján lehetett biztosan megkülönböztetni a hozzájuk nagyon hasonló színezetű tojóktól.

Fészek építés :

Az egyik kis légykapó pár május 20-án építette fészkét. Csak a tojó hordott fészekanyagot, a hím közben kísérte. A kotlási időszak alatt a tojót ritkán lehet látni. Néha leszáll a fészekről, ilyenkor a fák lombkoronájában magasan bujkál, vagy pihen  egy ágon, ahol a hím eteti. Egyszer láttam, hogy a hím a fészken ülő tojónak is vitt táplálékot.
A kikelő fiókákat mindkét szülő eteti. Az etetésben vannak igen aktív időszakok, amikor a szülők szinte percenként érkeznek táplálékkal a fészekhez. Időnként hosszabb szünetet tartanak, ez a szünet  akár két óra is lehet. Ha éppen ilyen etetési szünet időszakában járunk a revírben, könnyen előfordulhat, hogy nem szerzünk tudomást a kis légykapók jelenlétéről.

Territórium foglalás:
Június 4-én találtam egy aktívan éneklő fiatal hím kis légykapót, amelyik egy tojóval együtt mozgott egy jól behatárolható területen belül. Több órán át figyeltem a párt, de fészkelésre utaló jeleket nem láttam. Innen 60-70 méterre folyamatosan énekelt egy gyűrűtlen öreg hím kis légykapó.
Június 7-én ismét felkerestem ezt a helyet és meglepődve tapasztaltam, hogy ahol néhány nappal ezelőtt egy fiatal hím mozgott párjával, ott most egy öreg hím van, láthatóan tartja a territóriumot és egy  tojóval párt alkot. A hím lábán nem volt gyűrű. A  közelben lévő öreg hím kis légykapó énekét most is hallom, tehát nem az foglalta el a revírt.
Június 12-én semmilyen mozgást nem észleltem a területen. Később egy fiatal kis légykapó megjelent a lombok között, de hamar el is tűnt a szemem elől.  Két nap múlva ismét meglátogattam a helyszínt. A területhez közeledve már messziről hallottam a kis légykapó énekét, egy fiatal hím foglalta a revírt. Később egy tojót is láttam, de az mintha csak betévedt volna a revírbe, nem igazán érdeklődött a hím iránt.
Június 21-én üres volt a terület, kis légykapót nem láttam. Ebben a revírben több fészkelésre alkalmas hely volt, talán éppen ezért próbálta több hím is elfoglalni. Fészek építés, költés itt biztosan nem volt. Lehet, hogy  a fészkelő hely birtoklásáért folyó vetélkedés miatt  nem tudott egyik pár sem sikeresen költeni ezen a helyen.

Érdekes költés :

Egy gyertyánnal elegyes bükkösön keresztül vezető dózerút mentén találtunk egy olyan helyet, ahol száz méteren belül két fiatal hím kis légykapó foglalt territóriumot, mind a kettő hím mellett láttunk tojót is. Az egyik pár fészkét június 17-én megtaláltuk, a fészek jól látható volt egy meredek hegyoldalból. Ezen a helyen biztonságos távolságból - a madarak zavarása nélkül- figyelhettük a kis légykapó költését, egészen a fiókák kirepüléséig. A fészek gyertyánon, hét méter magasan, egy letört ágcsonk korhadt üregében épült. Az üreg felülről nyitott volt, olyan csekély mélységű, hogy a kotló tojó kilátszott a fészekből.
Ezek után még inkább érdekelt, hogy a másik revírben költ-e kis légykapó?
Rendszeresen figyeltük a területet, többször láttuk a fiatal hímet, néha a tojót is, de biztosan kijelenthető, hogy nem volt költés ebben a revírben.
Gyenes János június 21-én talált egy fiókákat etető kis légykapó párt a kiemelten kutatott területen belül. Igen csak meglepődtem amikor észrevettem, hogy az etető tojó párja egy öreg hím. Mindez az ismert fészektől 60 m-re a másik hím revírjétől 30 m-re történt. Egy öreg hím kis légykapó párjával felnevelt egy fészekalj fiókát úgy, hogy egész költés időszak alatt nem szólalt meg, nem hallottuk énekelni és egyéb módon sem árulta el jelenlétét. Nem adott sem hívó,sem riasztó hangot. Megjegyzem, ezen a területen sok időt töltöttünk a két fiatal kis légykapó hím megfigyelésével. Utólag azt is tudjuk, hogy többször jártunk a fészekhez egészen közel -  tíz méteren belül - mégsem vettük észre a költő párt, annyira óvatosan mozogtak a fészek közelében.

Kamera a fészeknél:
Szerettünk volna többet megtudni a kis légykapók táplálkozásáról, rejtettebb életmódjukról, ezért a föld út közelében lévő kis légykapó fészek kedvező helyzetét kihasználva Darányi Lászlóval, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrével, felszereltünk egy vadkamerát a fészek közelében. A kamera felvételeinek kiértékelése még folyamatban van,  előzetesként néhány megfigyelést említek meg.
Mind két szülő egyforma gyakorisággal etetett, néha együtt érkeztek a fészekhez. Amikor az egyik öreg megeteti a fiókát, vár egy kicsit a fészek peremén, s ha valamelyik fióka ürít, akkor az ürüléket a csőrébe véve mindig elszállítja a fészektől. A táplálékukat az apró rovarok mellett hernyók, araszoló lepkék, szöcskék alkotják, amiket a fák lombkoronájában, a bokrokon és a talajon szedegetnek össze. Gyakran a fészek 10-20 méteres körzetében vadásznak, de néha távolabbra is elrepülnek.
A fiókák július 09-én, egy napon hagyták el a fészket. Az első fióka 7:10-kor repült ki, két  fióka tovább maradt a fészekben. Ezután az egyik szülő a kirepült fiókával volt, a másik szülő a fészekhez szállt és csalogatta a bent lévő fiókákat úgy, hogy közben nem adott táplálékot nekik. A fiókák egyre jobban követelték az eleséget, majd 11:00 órakor mindkét fióka elrepült az öreg madár után.
A fiatalok magasan a fák lombkoronájában tartózkodnak és gyakori "sziip,sziip" hívóhanggal tartják a kapcsolatot az öregekkel. Még egy ideig együtt kóborol a család, az öregek addig gondozzák a fiókákat, amíg teljesen önállóak nem lesznek. Ebben az időszakban a szülők féltve őrzik őket, minden vélt veszélyre  - ember, autó, vaddisznó - monoton" szhüüüp-szhüüp"-szerű  riasztó hangot hallatnak. Amennyiben közelebb kerülünk a fészekhez vagy fiókához, akkor a "szhüüp"-szerű riasztó hang  hevesebb lesz, és erős "csrrrrrr-csrrrrrr", és "csekk-csekk-csekk" hangot is hallatnak, miközben ingerülten ugrálnak a közeli ágakon, amíg a veszély el nem múlik.

Kép és szöveg: Dénes János