Madárdal köszönti a rügyfakadást

Magyarországon a legutóbbi adatok szerint közel 400 madárfaj fordul elő és ebből több mint 200 faj költ is , többé-kevésbé rendszeresen nálunk. Minden madár a fajra jellemző tojást rak. Az egyik fészekben csak egyszínű, a másikban foltos, a harmadikban apró pöttyökkel, leheletfinom mintákkal díszített tojásokat találunk. A mintázatot is sokszorosan túlszárnyalja a színek változatossága. A kék, a zöld, a barna, a homokszín és a fehér minden lehetséges tónusban és színárnyalatban előfordul. Még egyazon fajon belül is rendkívül változatosak lehetnek a tojások, például - hazai madaraink közül -  a tövisszúró gébics jellegzetes foltos tojásainak alapszíne igen különböző lehet, előfordul vöröses, sárgás, piszkosfehér és  zöldes színváltozatban. Ennél is változatosabb az erdei pityer tojása.

Több fészket is megvizsgálhatunk, de nehezen fogunk találni két egymáshoz hasonló tojást, apró különbségeket mindig találunk vagy színben, vagy mintázatban. Több tojás egymás mellett olyan tarkaságot mutat, akár a húsvéti hímes tojások.

Amikor sok madártojást látunk együtt, az a benyomásunk, mintha a színek összevisszasága uralkodna, pedig aki jártas ebben a tarka világban, az a madarakat nemcsak tolláról, hanem a fészkükről és tojásaikról is megismeri. Ezek után "nézzünk bele" néhány ismertebb vagy kevésbé ismert madár fészkébe, vajon milyen tojásokat rejt magában?

Fejlődéstörténetileg valószínűleg a legprimitívebb a fehér, folt nélküli tojástípus. Ilyet raknak a harkályok, a gyurgyalagok, a baglyok, a galambok és néhány énekes madár, mint például a partifecske, őszapó, általában olyan fajok, amelyek odúban vagy odúszerű sötétebb helyeken költenek, ahol nincs szükség a tojásoknak védőszínezetre. Fehér tojása van néhány nagyobb testű madárnak, mint  a gólyának, a kígyászölyvnek , a réti sasnak is. Ezeknek a madaraknak  kevés a természetes ellensége, ezért biztosítani tudják a fehér színű tojások fennmaradását is.

Gyakran előfordul a madárvilágban, hogy a tojások külső behatásra színeződnek el. Tipikus példát erre a vöcsökfélék szolgáltatják. Ezek a madarak nádtorzsához hasonló úszó fészket építenek, amihez mindenféle rothadó növényeket felhasználnak, és annak közepébe rakják hófehér tojásaikat, amelyek már néhány nap múlva, a víz kémiai hatásától és a növények összetételétől függően erősen vörösesbarnára vagy mély barnásfeketére színeződnek. A vöcskök, amikor elhagyják fészküket, gondosan betakarják tojásaikat, amivel gyorsítják az elszíneződés folyamatát, bár ezt a szokásukat azután is megtartják, miután tojásaik már "terepszínűvé" váltak.

A fehér színhez legközelebb a zöld és kék tojások állnak, ilyeneket elsősorban az odúlakó madarak fészkeiben találunk. Hazai madaraink közül egyszínű világoskék tojást rak a seregély, az örvös légykapó. Jó néhány gémfélének is egyszínű zöldes vagy kékes tojása van, de ezek a madarak nagyrészt telepesen költenek és közösen meg tudják védeni tojásaikat. Folt nélküli, világoskék tojást rak az erdei szürkebegy, habár magányosan fészkelő, kistestű énekes madár, ő úgy gondoskodik tojásainak védelméről, hogy fészkét rendkívül jól elrejti a sűrű növényzet között.

A terepszínű  tojások évmilliók alatt alakulhattak olyanokká, amilyenekre a talajon fészkelő madaraknak szükségük van, hiszen  a nyílt füves mezőkön, homokos pusztákon csak a fészek álcázása és a tojások tökéletes rejtőszíne nyújt védelmet ellenségeikkel szemben. Homokos talajba kapart kis mélyedésbe, a puszta földre rakja tojását a kis lile, az ugartyúk, fészket nem építenek, mert az csak elárulná terepszínű tojásaik helyét.  A székicsér viszont a nyílt pusztán legeltetett szarvasmarha lábnyomába vagy a "tehénlepény" közepébe rakja agyagsárga vagy vörhenyesbarna sűrűn pöttyös tojását, mely tökéletesen beleolvad környezetébe. A bokrokon és az aljnövényzetben fészkelő madarak általában világos alapon sötéten foltos, vagy pöttyös tojást raknak, amelyek mintha a szél mozgatta falevelek fény és árnyék játékát utánoznák. Több talajon fészkelő sármány tojásai leheletfinom vonalkákkal mintázottak, mintha a fűszálak árnyéka vetődne rájuk.

Ha tojásokról beszélünk, általában a tyúktojásra gondolunk, pedig korántsem minden tojás ilyen alakú. Elég egy pillantást vetni a bíbic és a nagy goda körte alakú tojására, vagy a vörös vércse gömbölyded tojásaira. A tojások alakjának is meghatározott szerepe van a faj fennmaradása szempontjából. A körte alakú tojások mindig a hegyes végükkel a fészek belseje felé fordulnak, így a legkisebb helyet foglalják el, és a kotló madár könnyen befedi őket. A csupasz sziklákon fészkelő madarak általában csepp, illetve körte alakú tojást raknak, melyek nem gurulnak le könnyen a mélybe, ha a madarak mozgása közben lökés éri őket, hegyes végük körül megpördülnek és fent maradnak a sziklán.

A madarak szaporodásáról képtelenség ilyen röviden mindent leírni - hiszen még sok kutatni való van hátra - , de nem is ez volt a célunk. Sokkal inkább az, hogy felhívjuk az erdőt, mezőt járók figyelmét, ha útjuk során véletlenül egy tojásokkal teli madárfészket találnak, vessenek rá egy pillantást, de ne zavarják a madarat! Igyekezzünk minél hamarabb elhagyni a területet, hogy a kotló madár visszaülhessen a tojásokra. Azokban a tojásokban parányi élet szunnyad, és ennek köszönhetjük, hogy tavasszal madárdal köszönti a rügyfakadást.

Dénes János