A titokzatos madár

Vannak olyan madárfajok, melyek „hozzánőttek” az emberek szívéhez. Ilyen madár a kakukk is, melyet legalább hallomásból mindenki ismer, de életmódjáról keveset tudnak.

Régen az emberek azt hitték, hogy a kakukk télen karvallyá változik. Ennek valóság alapja az lehet, hogy a két madár színezete és az alsó testük keresztsávos mintázata hasonlít egymásra. Sőt a hím karvaly még nagyságra sem tér el jelentősen a kakukktól, ezért röptükben felületesen szemlélve könnyen összetéveszthetők. Mivel a kakukk ősszel elvonul, a karvaly pedig a hideg idő közeledésével az emberi települések közelébe húzódik, az emberek úgy gondolták, hogy a rovarok eltűnése miatt a kakukk karvallyá változik és télen verebekkel táplálkozik.

Bizonyára arról is sokan hallottak már, hogy a kakukk a szokványostól eltérően szaporodik. De hogyan? Ezen a téren már nagy a bizonytalanság. A kakukk április közepén érkezik vissza Afrikai téli szállásáról és hamarosan „mostoha” szülőt keres leendő fiókái számára. Ilyenkor lustán, ráérősen üldögél valami jó kilátást nyújtó villanypóznán, egy száraz faágon és látszólag közömbösen tekint végig a tájon. Az énekes madarak nyugodtan építik fészküket, miközben a kakukk árgus szemekkel figyeli minden mozdulatukat, s alig várja, hogy elkészüljön a fészek és megkezdődjön a tojásrakás. Amikor ez megtörténik, akkor óvatosan megközelíti a kiszemelt fészket, gyorsan elhelyez egy tojást benne, majd az ottlévőkből kivesz egyet és sürgősen távozik a környékről. Ezt a műveletet akkor is elvégzi, ha történetesen a fészek tulajdonosai felfedezik őt és hangos rikácsolással próbálják elűzni otthonuk közeléből. A madarak azzal, hogy a kakukk eltávozott a fészektől, befejezettnek tekintik az eseményt és nem is sejtik, hogy idegen tojást melengetnek a fészkükben.

Persze nem könnyű észrevenni a tojáscserét, mert a kakukk rendkívüli módon alkalmazkodott parazita életmódjához. Erre mi sem jellemzőbb mint az, hogy közel száz madárfaj fészkében találtak már kakukk tojást, melyek színre, mintára, de még nagyságra is megtévesztően hasonlítottak a gazdamadár tojásaihoz. A kakukk tojó az elhelyezett tojásaival többé már nem törődik, azt teljesen a dajkamadarak gondjaira bízza.

Nem kell félteni azonban a kis kakukkot, mert a természet sok olyan előnyös tulajdonsággal ruházta fel, ami már tojáshéjon belül érvényre jut. Általában valamivel előbb, de legalábbis egy időben kel ki a tojásból mostoha testvéreivel.A kakukk fióka alig bújik ki a tojásból, máris igyekszik megszabadulni fészektestvéreitől. A tojások vagy a fiókák alá furakszik és addig nem nyugszik amíg ki nem tolja őket a fészekből. Amikor egyedül maradt már csak a növekedéssel törődik. A mostoha szülők eredetileg négy- öt fiókának elegendő táplálékot gyömöszölnek az örökké éhes kakukk fióka tágra nyílt csőrébe.

Ennek megfelelően a kakukk fióka gyorsan növekszik. Hamarosan elhagyja szűk otthonát, majd egy közeli faágra helyezkedik, ahol mostohái tovább etetik. Ilyenkor előfordul az a groteszk eset, amikor a mostoha szülők csak úgy tudják megetetni nagyra nőt csemetéjüket, hogy annak hátára szállnak.

Egy kakukk fióka felcseperedése egy másik madár fiókáinak pusztulásával jár, de mivel a kakukk mindig tömegfajok fészkeibe rakja tojását, így a faj fennmaradását semmiképpen nem veszélyezteti! Viszont a kakukk azon kevés madaraink közé tartozik, melyek képesek elfogyasztani azokat a szőrös hernyókat, nagytestű kártevő rovarokat, amire a kis énekesmadarak képtelenek.

Ha az erdőn, mezőn kakukkal találkozunk, a világért se haragudjunk rá, hiszen hazánkban az egyetlen olyan madár, melyet a természet ilyen különös életmóddal ruházott fel.

Dénes János