Óvjuk az öreg parkokat, ligeteket...

Ötven fölött már kicsit nosztalgiázhat az ember, elmerenghet emlékeiben, s bár ilyenkor még nem illik öregségről beszélni, de hát a "fiataloknak" is lehetnek olyan napjaik, amikor különösen fáradtnak érzik magukat. Hogy ehhez hány feszült munkanapra van szükség, és ez idő alatt hány apró bosszúságon gyötrődik az ember, ki tudná megmondani? Én ilyenkor a szabad természetbe menekülök az erdők, ligetek faóriásainak árnyékába, ahol figyelmemet és gondolataimat teljesen leköti a természet fürkészése, az ágak között surranó madarak látványa, gyönyörű énekük hallgatása.

Szeretem a parkokat, a ligeteket, de igazán ott sétálok szívesen, ahol a természet utánozhatatlan szépsége bontakozik ki minden fában, bokorban. Azok az öreg, évszázados parkok, ligetek szépek, ahol környezetbe illő sétautak kanyarognak a vastag fatörzsek között, és szinte észrevétlenül eltűnnek a cserjék lombsátra alatt. Ezek az utak nem virítanak, nincsenek leszórva színes kavicsokkal, nem is ropognak, gurulnak az ember talpa alatt, csupán hangulatosan illeszkednek a tájba.

Amikor régebben lesétáltam a Duna-partra, megálltam egy évszázados fa mellett, olyan közel éreztem a természet tavaszi lüktetését. Akkor barátka szólt a csúcsáról, fülemüle dalolt a bokor mélyén, és a távolból szabályos időközönként felcsendült a tücsökmadár ciripelő éneke. Mostanában ismét felkeresem a régi helyeket, de annak a harmonikus szépségnek nyomát egyre kevésbé találom.

Sok felé átalakult táj. A tervezőmérnökök rajzasztalán vonalak jelzik az új lakóparkok, díszparkok formáját, ami majd / több millió forintért / aszfalt, beton vagy zúzott kavics formájában fog megvalósulni. Az egyenes utak mellett lesznek körök és háromszögek, amit fűvel és tömegesen termesztet virágokkal ültetnek majd be, attól függően mit álmodott meg a tervező. Szépek, mutatósak ezek a parkok, de egy idő után a szép is elveszti varázsát, mert minden mesterkélt, nélkülözi, kizárja az évszázados parkok, ligetek természetes szépségét, hangulatát, ahol madarak nevelik fiókáikat, békák napoznak a vízparton és pocok bujkál a zizegő sás között. Mindehhez nem a drága pénzen létesített kultúrparkokra van szükség, hanem a meglévő ősjellegű ligeteket, parkokat kell megmentenünk.

Nagy szerencse és szinte megfizethetetlen érték birtokában van az a város, az a község mely ilyen területtel rendelkezik. Sajnos éppen ezek az értékes természetközeli ligetek, lápok vannak legjobban veszélyeztetve, / lásd dunakeszi láp kálváriája/ , mert pillanatnyi anyagi haszon reményében, itt is, ott is, igyekszenek "kihasítani" belőlük egy darabkát, hogy áruház, lakópark vagy iparterület legyen helyettük. Lakóhelyünkön nagy szükség van zöldterületekre, ezért óvjuk meg öreg parkjainkat!

Dénes János