Napfürdőzés a felhők felett

Egy viszonylag ritka, szép jelenségről szeretnék beszámolni, amely december közepén alakult ki a Kárpát-medencében.

Ilyenkor télen előfordul, hogy anticiklon (leszálló légmozgások) hatására nedves, ködös, hideg levegő telepszik egész hazánkra. A légmozgás mérsékelt, front nincs felettünk, ez pedig kedvez a köd képződésének, amely az egész nap folyamán megmarad, nem oszlik fel. Az anticiklon miatt a magasban melegedés zajlik, viszont az alacsonyabb részeket nyirkos „hidegpárna” üli meg. Ebben az időszakban akár egy hétig sem látjuk a Napot, folyamatosan szürke és lehangoló felettünk az ég, valamint meglehetősen hideg, nulla és mínusz 1-2 °C körüli hőmérséklet uralkodik. Az ember azt gondolná, hogy mindjárt elered az eső, vagy hullani kezd a hó, pedig csak kb. 300-400 m vastagon telepszik ránk ez az ún. rétegfelhőzet. A talaj közelében 1-2 kilométer a látótávolság (párás, helyenként ködös), míg néhány száz méterrel felettünk elkezdődik a ködfelhő alsó része, ami egészen kb. 600-800 m magasságig húzódik. Ebben a zónában sűrű köd van, kiérve a ködfelhőből azonban csodálatos élményben lehet részünk. Tiszta kék ég és napsütés fogad minket, a gomolygó, fehér felhőtengerből pedig mint szigetek bukkannak ki a magasabb hegygerincek, csúcsok. Érdemes ilyenkor egy sétát tenni hegyeink, pl. a Börzsöny magasabb részein.

December egyik hétvégéjén (2006. dec.12), egy kiterjedt anticiklon hatására ez az időjárási helyzet alakult ki, ezért vállamra kaptam hátizsákomat, és nekiindultam a Börzsönynek azzal a reménnyel, hogy napfürdőzésben lehet részem. Kíváncsi voltam, hogy a madarak hogyan reagálnak erre a fordított hőmérsékleti rétegződésre (lent fagy, fent viszont tavasz van).

Királyréten -3.5 °C és zúzmara fogadott. Ahogy haladtam felfelé a Taxi- nyiladékon, egyre inkább elborított mindent a rengeteg fagyott „tűkristály”, minden ágon, levélen ott kapaszkodtak. Benne voltam a felhőben. Madármozgás nemigen volt; néhány cinkecsapattal és a tölgyön lévő sárga fagyöngyökkel táplálkozó léprigókkal találkoztam. Az Inóci-bánya felett – 600m környékén – azonban ritkulni kezdett a köd, majd hirtelen kiérkeztem  a fagyos, fehér zónából. Ragyogó kék ég, napsütés és páratlan látási viszonyok közé érkeztem. A hőmérséklet pillanatok alatt (tíz-húsz méterrel magasabban) felszökött +7 °C-ra! A Magas-Tax oldalában néhány helyen füttyöngetett a csuszka, dobolt a harkály és egy fehérhátú fakopáncsot is láttam. Hollópár mozgott, a rovarok is elő-elő jöttek, valamint sok cinke- és egy meggyvágócsapattal is összefutottam. Egyszóval jóval aktívabb madármozgást tapasztaltam  a lenti szürke részekhez képest.

A Csóványosról kivételesen szép látvány tárult: az Oltár-patak szurdoka, a túloldalt álló gerinc (Kövi-rózsás) csak úgy, mint a Nagyhideg-hegy karnyújtásnyira volt. A lent elterülő felhőtengerből előtűnt – mint valami sziget – a Dobogókő és a Pilis gerince. A Naszályból csak egy piciny rész emelkedett ki, körülötte a gomolygó, fehér tenger. Látni lehetett még a Gerecsét, Mátrát, a szlovák hegyeket (pl. Javorost, Fátrát) és a panoráma csúcsát: a havas Alacsony-  és  Magas-Tátrát.

A Börzsöny minden évszakban sok élményt ad, de a panoráma talán ilyenkor a legkülönlegesebb és a legszebb is egyben.  Aki még nem látta ezt a jelenséget, az mindenképp másszon fel ekkor a csúcsra, mert maradandó élményeket szerezhet.

Potyó Imre