A fehér gólya

A fehér gólya (tudományos nevén Ciconia ciconia) magyar népünk kedves, igen tisztelt madara. Elterjedési területe nem túl nagy: egész Európában 120 000-150 000 pár fészkel. Több helyen nem költ (Skandinávia, Olaszország, Brit-szigetek, Nyugat-Európa zöme), az öreg kontinensen kívül pedig csak Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában, valamint a Közép-Orosz-hátságig terjedő költőterületen fészkel.

Hazánkban szerencsére még elterjedt madár, községeink 60-70%-ában jelen van. A kontinensen fehér gólya nagyhatalomnak számít Magyarország, országos fészkelő állományunk 4800-5000 pár. Vannak olyan települések Somogy, Vas, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, ahol egy településen több tíz pár, akár 35-40 pár is költhet elszórt telepben!

Kedveli azokat a helyeket, ahol tovább él a hagyományos állattartó- és rétgazdálkodás, ugyanis fontos táplálkozó-helyei a vizes élőhelyek, rétek, kaszálók, legelők, parlagok. Az eredetileg fán költő fehér gólya az évszázadok alatt alkalmazkodott az emberi környezethez, egészen addig, hogy ma már szinte kizárólag emberi létesítményeken (villanyoszlop, tetőpárkány, kémény, víztorony stb.) épít fészket. Régebben szégyellni való volt, ha egy faluban nem fészkelt gólya, ugyanis áldást hozónak tartották a madarat a néphitben, így áldott helynek a gólyás falut.

Telelőterületéről, a trópusi Afrikából március második felében, április elején érkezik meg. Szeptember első felében már zömük elhagyja a magyar hont. Az utóbbi esztendőkben a madarászok egyre korábban érkező, egyre később elvonuló, sőt áttelelő egyedeit is megfigyelték. Többnyire április második felében, májusban teljes a fészekalj, ez 3-5 tojásból áll. Megközelítően egy hónapig kotlik a tojásokon, a fiókák pedig kikelésüket követően 8-9 hét múlva, általában júliusban teszik meg az első bizonytalan szárnycsapásokat. Ezután még 2 hét "gólyaiskola" következik a szülőkkel, majd a család feloszlik, és ki-ki megy a maga szerencséje után.

Tápláléka igen változatos: földigiliszta, bogarak, sáskák, szöcskék, szipolyok, halak, siklók, békák, rágcsálók stb. A friss kaszálást és szántást nagyon szereti, ilyenkor segít a gazdálkodónak a növény- és talajvédelemben, hiszen a biológiai védekezésbe nagyszerűen besegít. A vegyszerezést viszont nem szereti, sajnos ez a fiókák lassú, kínszenvedéses halálához is vezethet a mérgezett táplálékon keresztül.

Megkapta a legnemesebb, vagy veszélyeztetett madaraknak járó fokozottan védett természetvédelmi státuszt, így a madár egyedének, fészkének, fiókájának pusztítása egyaránt bűncselekménynek minősül, szigorú büntetést vonva maga után. Fontos védelmében a táplálkozó- területek, nedves élőhelyek, rétek, legelők fenntartása, megőrzése, be nem építése, valamint a biztonságos fészkelő helyek biztosítása.

Örvendetes a tény, hogy a környéken az utóbbi időben újra terjeszkedik a fehér gólya: Vácott - ahol nem is várnánk - több mint 10 éve költ egy pár (Kisvácon), Rádon költés nélküli madarak bukkantak föl, Vácrátóton 3-4 éve telepedett vissza és kezdett költésbe a legelőn egy pár, most pedig végre Sződön is újra visszafoglalta régi, több évtizede elhagyott élőhelyét egy pár a parókia kéményén. Kellemes házi feladat a nyári szünetre a gyermekeknek: figyelni, hogy vajon sikeresen költ-e a gólya újra falujukban, és vajon hány fiókát nevel föl? A madár úgy néz ki, hogy kotlik és köszöni szépen, jól érzi magát!

Rottenhoffer István