Ahonnét a madár is menekül

Sződliget egy békésen meghúzódó kis község a Duna mentén az erdők ölelésében. Ha hajnalban teszünk egy sétát a közelben csobogó Sződ-Rákos patak partján, csodálatos természeti világ tárul elénk. A patakot kísérő fák levelein milliónyi üveggyöngyként csillognak a hajnali harmatcseppek, és a pókhálók úgy tűnnek az áttetsző napfényben, mintha valaki vékony ezüstszálakat font volna a faágak köré. A napkeltével az "erdei zenekar" is rázendít és csodálatos hangversennyel kíséri utunkat. Rigók flótáznak a fa csúcsán, füzikék, poszáták kergetőznek a lombkoronában, s a bokrok rejtekéből kiszűrődik a vörösbegy mélabús éneke. A patakparton kecses barázda billegetők szedegetik rovarokat, és a víz fölött, égszínkék tollazatát villantva suhan a jégmadár. A magasból egerész ölyvek kiáltásai hallatszanak, s ahol a fák nem takarják el az égboltot, ott megpillanthatjuk a madarakat, amint békésen keringenek a rojtos szélű bárányfelhők között. Mint minden tavasszal, ebben az évben is kizöldültek a fák, megérkeztek a madarak és elfoglalták költőhelyüket az erdőben. Az őszapó tojásait melengette a fatörzs mellé épített fészkében, a csilpcsalpfüzike a talajon rejtette el fészkét, míg a rigók a sűrű bokros védelmében bíztak. Ezek a madarak ösztöneiknek engedelmeskedve megépítették fészkeiket, nem számolhattak az ember kapzsiságával, közönyösségével. Nem tudhatták szerencsétlen madarak, hogy ahol évekig védték, fészkelésüket segítették az emberek, ott most tavasszal kivágják az erdőt...

Amikor legutóbb jártam a Sződ-Rákos patak környékén, elszomorító látvány fogadott. A patak mentén a fák már nem borítanak árnyas lombsátrat a csobogó víz fölé, a fűrész martalékává váltak. A tűző napfényben megfakult farönkök árulkodnak az egykori erdőről. A tavasz üde virágillatába bűzös benzinszag keveredik. Sződliget önkormányzat tulajdonában lévő, Natura 2000 besorolású erdőben, a madarak költési idejében (április 12-én) irtják az erdőt! Durva traktor vonszolja a kivágott fákat, túrja a bokrokat, mindent eltipor, ami útjába kerül...

Egy megfáradt madárpár pihen a facsúcsán. Nem rég érkezhettek vissza téli szállásukról, ösztönösen érezték, többé már nem rakhatnak fészket ebben az erdőben. Aztán észrevették az ember közeledését...

...Ekkor panaszos madárhang csapott az égbe, amint az anyamadár elrugaszkodott a faágról. Szárnyai repítették messzire a megcsúfolt, gyalázatos helytől. Alatta a természet ontotta mosolyát, virágos rétek, csobogó hűs patakok maradtak mögötte. Az erdő elnyelte panaszos sírását, de nem csillapította őrjítő fájdalmát. Sok évet megélt, öreg madár volt. Búcsúzott a tájtól, búcsúzott egykori otthonától. Látta a kivágott fákat, a dübörgő gépeket. Az elmúlás leheletét érezte a levegőben, s szárnyai magasra, egyre magasabbra, szinte a felhők fölé emelték. Utolsó vádló jajszava figyelmeztetésként hullt alá: NE TOVÁBB!

De ezt csak kevés ember hallotta meg...

Az ember nem áll meg félúton, mindig magasabbra törekszik, ha egyszer elkezdte pusztító tevékenységét, akkor azt nehezen hagyja abba. Alig múltak el a húsvéti feltámadás ünnepnapjai, másnap (április 26-án) ismét felzúgtak a láncfűrészek és elindultak a csörlős traktorok. De most már nem Natura 2000 besorolású területen - ott már befejezték dicstelen munkájukat a favágók - hanem a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén kezdték el kitermelni a vegyes faállományú erdőt!

A sződligeti emberek mindig büszkék voltak erdőikre, természeti értékeikre, mesterséges odúkkal segítették a madarak fészkelését, hittek a természetvédelem fontosságában! A természetvédők évtizedes munkája néhány hét alatt szertefoszlott. Hogyan magyarázzuk meg az óvódás-, vagy iskolás gyermekeknek a természetvédelem fontosságát, ha önkormányzatok, erdészetek, "intézményesen" pusztítják a madarak fészkeit, tojásait.. Még ha az erdőtörvény - bizonyos értelmezés esetén - lehetőséget ad május 1-ig akácfa kitermelésére, a döntéshozóknak a felelőssége ennek végrehajtása.

Hogyan értelmezzük a természetvédelmi törvényt?

1996. évi LIII. törvény a természet védelméről 43.§ (1) Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő-, vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.

Az értékelést az olvasókra bízom!                                                                            Tisztelettel:

Dénes János