- A „titokzatos” madár - Harisvédelem Nógrád település külterületén (Mátéfy Szabolcs, 2o21)
- A kis légykapó utolsó menedéke: a Börzsöny (Dénes János, 2020.)
- Útmutató hiúznyomok felismeréséhez (Bedő Péter, 2019)
- Útmutató farkasnyomok felismeréséhez (Bedő Péter, 2019)
- Madárdal köszönti a rügyfakadást (Dénes János, 2019)
- Kis légykapó megfigyelések a Börzsönyben (Mátéfy Szabolcs, 2018)
- Ragadozó madarak felmérése a dél-börzsönyi mintaterületen (Kazi Róbert, 2017)
- Fitiszfüzike fészkelése (Dénes János, 2017)
- Azt sem tudjuk mifélék... - a pelékről (Dénes János, 2015)
- Vadmacska kutatás a Börzsönyben (Kazi Róbert, 2014)
- Békaperspektíva - Potyó Imre díjnyertes természetfotóiról (Koditek Bernadett, 2013, Gödi Körkép)
- Gyűrűs Gólya Vácrátóton (Dénes János, Prohászka László, 2012)
- In memoriam Sárog Tibor (Rottenhoffer István, 2012)
- Miért sír a sződligeti erdő? Dokumentumfilm egy természet károsításról (Dénes János, Soós Gábor, 2012)
- A kárókatonák visszatérnek... (Dénes János, 2012)
- A bányatavak élővilága (Dénes János, 2011)
- Lakótelep az erdőben (Nagy Csaba, 2011, Vadon magazin 2011/9.)
- Loch-ness Dunakeszin (Dr. Kertész Péter, 2011)
- Madártani értékek a Sinkár tavon. (Rottenhoffer I 2011)
- Ahonnét a madár is menekül (Dénes János, 2011)
- Környezetünk védelmében (Dénes János, 2011)
- Sződliget természeti értékei (Dénes János, 2011)
- Éjszakai vadászok (Dénes János, 2011)
- Óvjuk az öreg parkokat, ligeteket... (Dénes János, 2010)
- Horvát gyűrűs fehér gólya megfigyelése a Sinkár-tavon (Rottenhoffer István, 2010)
- A Sinkár-tó madártani értékei (Rottenhoffer István, 2010, Vadon magazin 2010/5)
- 2010. A fecskék éve; a szokolyai fecskeállomány-felmérés eredményei (Tarján Ambrus, 2010)
- Odúlakó madarak (Nagy Csaba, 2010)
- Szemléletformáló tevékenység a természet védelméért (Terbe Józsefné, 2010)
- A Börzsönyben madarásztunk (Mátéfy Szabolcs és Nagy Csaba, 2010)
- Merre járnak a börzsönyi fekete gólyák (Kazi Róbert, 2010)
- A fehér gólya (Rottenhoffer István, 2009, Sződiek Híradója 2009. nyár)
- Egy kerecsen sólyom élete (Kazi Róbert, 2009)
- Megtévesztő állatnevek (Tarján Ferencné, 2009)
- Pannongyík előfordulása a Börzsönyben (Dénes János, 2009)
- Globális felmelegedés Magyarországon (Kazi Dorottya, 2009)
- Napfürdőzés a felhők felett (Potyó Imre, 2008)
- A magyarföldi husáng (Kazi Róbert, 2008)
- A Gödi-sziget (Bokor Péter, Berty Mihály, Potyó Imre, 2007)
- A titokzatos madár (Dénes János, 2007)
- Ritka madarak Sződligeten (Dénes János, 2007)
A „titokzatos” madár - Harisvédelem Nógrád település külterületén
A guvatfélék családjába tartozó haris ( Crex crex ) Magyarországon fokozottan védett, visszaszorulóban lévő faj. Természetvédelmi értéke 5oo.ooo.- Forint. Hosszú távú vonuló, a teleket Délkelet-Afrika trópusi területein tölti. Itthon gyűrűzött madár külföldön csak egyetlen egyszer került elő (Hollandia, 1931.). A hazánkban költő állomány nagysága változó, az MME becslése szerint a 2oo8. és 2o12. közötti időszakban a hangadó hímek száma valahol 5oo-2ooo között mozgott. Az országban jelentősebb költőpopulációi a Bodrogközben (ezen belül leginkább a Bodrogzugban), a Bereg-Szatmári-síkon, a Cserehátban, valamint a Bodrog, a Bódva, a Hernád és az Ipoly folyók völgyeiben vannak. Kisebb számban előfordulnak a Hanságban, a Káli-medencében, a Tapolcai-medencében, a Kis-Balaton térségében, az Őrségben, a Heves-Borsodi-dombságban, a Bükk-fennsíkon, Ócsán, Mártélyon, de szórványos előfordulásuk máshol is lehetséges.
A harisok rejtett életmódot folytató madarak. Előszeretettel foglalnak revírt olyan mozaikos élőhelyeken, ahol az üde lápréteket, kaszálókat, magaskórósokat bokorcsoportok, bokorsávok is tarkítják. A költőállomány nagysága erősen függ a terület aktuális vízellátottságától. A hímek poligámok, több tojót is birtokolhatnak. A költési időszak május-június hónapra esik, pótköltések később is előfordulhatnak. A fészkeket a tojók építik, a fészekhagyó fiókák a tojásokból 15 nap alatt kelnek ki. A telelőhelyekre történő vonulás augusztusban kezdődik, csúcsideje szeptember.
Állománybecslés:
Rejtett, „titokzatos”életmódja miatt a haris ritkán kerül szem elé, ráadásul általában éjszaka szólnak, de kis szerencsével akár nappal is meghallhatjuk jellegzetes, recsegő „krex-krex” énekét, amiről a faj a tudományos nevét is kapta. Mivel fészküket a sűrű növényzetben a talajra építik, ezek felkutatása egyrészt nem sok sikerrel kecsegtet, másrészt veszélyeztetheti is a sikeres költést. A költőállomány becslése ezért az éneklő hímek számlálásával történik, az állatok mozgása miatt ez azonban magában hordozza a lehetőségét annak, hogy a bejárások során egy-egy példányt esetleg többször, egymástól távolabbi pontokon is megfigyelhetünk. A duplán számlálás kiküszöbölésére is van lehetőség, ez pedig
„…az egyedek hang alapján történő elkülönítése bioakusztikai módszerekkel”
(Winkler, Bender, Németh, 2o14. Hanság)
Nógrádi megfigyelések, 2o21.
Az Ipoly völgyében évente általában több tíz példány kerül elő, de feltehetőleg az idei rendkívül csapadékos tavasz, ezáltal az ismert élőhelyeken megváltozott körülmények miatt, most kisebb létszámban költöttek itt. Ezzel szemben olyan Börzsöny környéki, jórészt mezőgazdasági művelés alatt álló területeken is felbukkant a faj, ahol az előfordulásuk ezelőtt nem volt jellemző. A Szokolyai-medencében Kiss Ervin figyelt meg több alkalommal is egy éneklő hímet, a Nógrád település külterületén lévő kaszálókról pedig Dr. Kovács István jelezte először május 23-án, hogy az errefelé gyakorinak számító fürjek pitypalattyolása mellett megszólalt a haris is! Az ezt követő, zömmel esti-éjszakai nógrádi észlelések nagy része is tőle származik. Rajta kívül Szőczey Balogh Eszter figyelt meg három alkalommal több egyedet is, valamint két, nappal történő bejárás során nekem is volt szerencsém meghallani néhány hangoskodó hímet (június 4-e és 14-e). Az utolsó adat dátuma június 18-a, ezt követően elhallgattak a madarak. Ezen időszak alatt összesen hét feltételezhető revírt sikerült elkülönítenünk.
A falu környékén eddig csak 2o14. májusában figyelt meg harisokat (három-négy példányt) Dr. Kovács István.
Védelem:
A harisokat veszélyeztető számtalan tényező közül csak az egyik probléma a számukra alkalmas élőhelyek fogyatkozása, azok becserjésedése és újraerdősülése, ezek kezelése ezért kiemelten fontos. A mezőgazdasági területeken lévő költőhelyeken a gépi betakarítás során akarva akaratlanul is gyakran pusztulhatnak el teljes fészekaljak, a munkálatok késleltetése viszont nagyban segítheti a faj fennmaradását, gyarapodását. A falu körzetében gazdálkodó tulajdonosoknak Dr. Kovács István jelezte, hogy mely táblákban figyeltük meg a madarakat. A gazdák készségesen vállalták, hogy a megjelölt pontokon július közepéig elhalasztják a kaszálást, így sok-sok hektáron biztosították a faj számára a nyugodt költés lehetőségét.
Ezúton is köszönjük nekik a természetvédelemmel történő példaértékű együttműködést!
Mátéfy Szabolcs