Búcsúzik a kövirigó

A kövirigó (Monticola saxatilis) egész Európában fészkelő madár, elterjedési területe Észak-Afrikától, Ázsiáig tart. Az európai állomány jelentős része Törökországban él, de ezres létszámban található Romániában és Horvátországban. Erdélyben a Székelykőn is több pár él.

A kövirigó általában a magas hegységek lakója, kedveli a hegyek kopár részeit, a kőgörgeteges, sziklás hegyoldalakat, amelyeket nyílt füves területek öveznek. Nem idegenkedik az ember közelségétől, az 1970-es években még rendszeresen költött Budapest közvetlen közelében, a Budaörs feletti kopár hegyekben. Jelentős állomány élt a Vértes, a Pilis, a Börzsöny és a Bükk hegységekben, de megtalálható volt a Badacsony- és Tokaj-hegy környékén is.

Fészkét sziklafal üregeibe, épületek zugaiba, gyakran a földön egy nagyobb kő, vagy fűcsomó alá rakja, ami felülről jó takarást biztosít a kotló madárnak. A tojó egyedül kelti ki a tojásokat, egyszerű barnás színezetével jól beleolvad környezetébe. A fiókákat mindkét szülő eteti. Táplálékukat különféle rovarok alkotják, sok sáskát fogyasztanak, de a kisebb gyíkokat is elkapják.

A hím nyári tollazatában feltűnő színezetű madár, alsó teste narancsvörös, szárnya feketébe hajló sötét barna, feje és nyaka világos hamvaskék, farka rozsdavörös. Gyönyörű látványt nyújt, amikor egy magas szikla tetején vagy fa csúcsán énekel. A tojó egyszerű szürkés barnás színezetű, elsősorban az alsó testén némi sötétebb csíkozással, a farka rozsdavörös.

A kövirigó az 1970-es években még rendszeresen fészkelő madár volt hegységeink sziklás részein, nagyobb kőbányákban, kopár mészkő sziklákon. Az 1980-as évektől állománya rohamosan elkezdett csökkenni és egyre több helyről végleg eltűnt mint fészkelő madár. Lehet, hogy a börzsönyi állomány utolsó költő párjának fészkét találta meg Dénes János 1979-ben, a Szent Mihály-hegy oldalában. Az viszont biztosnak látszik, hogy Magyarországon az utolsó kövirigó párt, 2007-ben a bükki Bélkőn figyelte meg Fitala Csaba.

A kövirigó kipusztulása szinte a szemünk előtt játszódott le, hiszen alig húsz év alatt a teljes magyarországi fészkelő állomány eltűnt és az utóbbi évtizedben annyira ritka madár lett, hogy vonulási időszakban is alig látni egy-egy kóborló példányt. A terepmadarászok honlapja, a Birding.hu, adatai szerint 2000-ben 1 pld., 2005-ben 2 pld., 2006-ban 1 pld., 2007-ben 3 pld., 2010-ben 1 példányt láttak. Ez volt az utolsó kövirigó megfigyelés...

Ezek az adatok nem túl biztatóak arra nézve, hogy a közeljövőben újra fészkelhet-e a kövirigó Magyarországon. Ez azért is nehezen képzelhető el, mert tőlünk északabbra lévő országokból -Lengyelország, Szlovákia- is eltűnt. A kipusztulás okait kutatva abban talán biztosak lehetünk, hogy ehhez a globális felmelegedésnek nincs köze, hiszen a kövirigó meleget kedvelő madár. Sok madárfajjal ellentétben, az élőhely változása, eltűnése sem állja meg a helyét, mert a kövirigót senki nem bántotta, élőhelye és a régi fészkelő helyei ma is megvannak. Feltételezhető, hogy az Afrikai telelőhelyeken történt kedvezőtlen változások okozhatták az európai állomány drasztikus csökkenését. A fekete földrészen egyre több helyen használnak nagy mennyiségben rovarölő szereket a sáskák és más kártevők ellen. A mérgezett rovarokat a madarak elfogyasztják és elpusztulnak. Ennek lehet áldozata a kövirigó.

Dénes János

A témáról bővebben olvashatunk a Madártávlat XXI. évf. 3. szám, Haraszthy László: A kövirigó természetrajza című írásában.