Barátcinege

A barátcinege (Parus palustris) bár hazánkban a harmadik leggyakoribb cinegefaj, állománya egy nagyságrenddel kisebb a szén- illetve a kék cinegéénél. Szereti az idősebb faállományú erdőszéleket, patakvölgyeket, ártéri erdőket, kerteket és parkokat. Állandó, de a többi cinegéhez hasonlóan a költésidőn kívül kóborol, és gyakran vegyes táplálkozócsapatokban bukkan fel. A párok rendszerint ilyenkor is együtt tartanak. Tollazata viszonylag egyszerű: hátoldala mogyoróbarna, sapkája és keskeny, jól körülhatárolt torokfoltja fekete, hasoldala piszkosfehér. Éneke gyorsan ismételt hangok sorozata (pl. „tyütyü-tyütyü-tyütyü…”), melyet ugyan változtathat, de általában ugyanazt a típusú strófát sokszor elismétli egymás után. Gyakori hangja „szí-tyep” vagy „sztyerere”, de a széncinege is néha megtévesztően hasonló hangokat ad. Évente egy fészekaljat rak, rendszerint kikorhadás révén keletkezett üregbe, amelyet a tojó szükség esetén ki is bővíthet. Az A-típusú mesterséges odút is elfoglalja. 7-11, fehér alapon barnásvörösen foltozott, 16x12 mm-es tojását áprilisban tojja a tojó. Rovarokat, pókokat, előbbi csoporton belül különösen sok lepkehernyót fogyaszt. Főként a lombkoronában keresi élelmét, de gyakran lejön a bokorszintbe, sőt az avarra is. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.