Széncinege

A széncinege (Parus major) hazánk egyik leggyakoribb énekesmadara, amelyet a legtöbb, természetet kicsit is kedvelő, figyelő ember ismer, ha nem is névről, legalább látásból. Feje zömmel fekete, nagy pofafoltja viszont fehér. Háta olajzöld, szárnya és farka kékesszürke, előbbin fehér csík húzódik. A fekete csuklyából fekete szalag fut le a sárga has közepén, a lágyéktájék irányába. Ez az öreg hímeknél a hastájékon határozott, széles fekete foltot alkot, míg a tojóknál itt szakadozott, gyenge a szalag. A fiatalok színezete az öreg tojóéhoz hasonló, de sokkal fakóbb.

Állandó madár, de a költésidő utáni kóborlás során nagy távokat megtehet. A fás élőhelyekhez kötődik, így a kertektől a parkokon át a zárt erdőkig szinte mindenütt és egész évben találkozhatunk vele. A Börzsönyben is nagyon gyakori, párját ritkítóan változatos énekét már tél végétől hallani. Ősztől aztán egyre inkább vegyes táplálkozó csapatokban, így más cinegefajokkal, csuszkákkal, fakuszokkal, néha harkályokkal együtt járják az erdőt és az erdőszéli kerteket.

Fészkelőhelyének megválasztásakor rendkívül találékony: legtöbbször természetes faüregekben és harkályodúkban költ, de ember által készített üreges tárgyakat, pl. függőleges, csöves kerítésoszlopot, postaládát, kapcsolószekrényt is elfoglal, és persze szívesen költ a számára kihelyezett műodúkban is (B odú 32 mm-es bejárónyílással). Évente egy, néha két fészekaljat rak, amely 6-13, fehér alapon rozsdapettyes, 17x14 mm-es tojásból áll. Az éhes fiókák a rovarok és pókok nagy pusztítói, egy-egy család egy év alatt több tízezret fogyaszt el belőlük. Télen magokat is fogyasztanak.

Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke:  25 000 Ft.