MME 22. Helyi Csoport

Európai Madármegfigyelő Napok, 2012.
képes beszámolója

2012.10.06. (szombat) Európai Madármegfigyelő Napok – Acsa - Csővár - Püspökhatvan, Sinkár-tó

Október első hétvégéjén, szombaton, sok-sok éves hagyományt követve a Sinkár-tavon az ország legnagyobb természet- és környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetével, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel közösen a Szóri-erdő Népe Egyesület megszervezte az Európai Madármegfigyelő Napok helyi rendezvényét.
Összesen 91 fő jött el ezen a szép hétvégi napon Hatvanból (Heves megye), Becskéről, Bercelről, Nógrádkövesdről (Nógrád megye), Acsáról, Dunakesziről, Galgagyörkről, Püspökhatvanból, Püspökszilágyról, Rádról, Sződről, Vácról, Váchartyánból, Zebegényből (Pest megye).
Szép idő volt, tiszta fényviszonyok - nem is kívánhattunk volna ideálisabbat. 47 fő indult a találkozópontunkról Észak-Pest megye természetvédelmileg legjelentősebb állóvizéhez, majd a folyamatosan érkezők miatt a délelőtt folyamán szépen 91 résztvevőre duzzadtunk. Sorra vettük az érdekességeket: a tavon mozgó vízimadarakat, a mesterséges odúinkban lakó mogyorós és erdei peléket, a Cselin-hegyen lévő bronzkori földvárat és urnatemetőt (itt megemlékeztünk néhány szóban az aradi tizenhárom vértanú önfeláldozó példamutatásáról évfordulójuk alkalmából), a Felső-Galga-áttörést, a több évtizede lakott borzvárat, a kitartóbbakkal megtekintettünk egy igazi karvalyfészket, ill. előkerült egy nem várt természeti-geológiai érték is: egy több millió éves megkövesedett fatörzs maradványa. Az erdei pele, hazánk egyik legritkább kisemlőse (3 egyede is élte világát a Sinkár-tó odútelepén) szerencsésen átkerült 2012.október elsejétől a védett fajok közül a fokozottan védett kategóriába.
A madarak jelentik a víztározó legfőbb természeti értékeit, ezek a korábbi évekhez képest kisebb számban mozogtak. Összesen 56 madárfaj 803 példánya tűnt fel a megfigyelés ideje alatt, ez létszámban sokkal gyengébb madármozgást jelent a korábbi évekhez képest (2011: 1776 pd., 2010: 1792 pd.), ami a tarlóhántások miatt beszűkült táplálkozóhelyekkel indokolható. Ami kiemelendő a szemeink (és távcsöveink) elé kerültekből: nyílfarkú réce, héja (igen megritkult a Nyugat-Cserhátban), vörös vércse (szintén kevés van a Szóri-erdő környékén belőle), hegyi billegető, függőcinege, nagy őrgébics és a legszerencsésebb, legtovább maradó megfigyelők elé kerülő, szenzációs zsákmányolási kísérleteteket bemutató, fokozottan védett halászsas.
A résztvevők által is megerősítésre került személyes beszélgetéseink alapján, hogy jelen van a Galga-völgyben egy ritka ragadozó emlősünk, az aranysakál, melynek idén áprilisban volt az első adata a tóról.

Örülünk, hogy ilyen sokan összejöttünk, aki teheti, jöjjön el a következő esztendőben is!

Rottenhoffer István

Vissza a lap tetejére!